Sivatagi tájon
járunk. Az időjárás kegyetlen napsütéssel perzseli a tájat, az emberek
bárokba húzódva oltják szomjukat. A Felnar város közelében lévő bárban
egy csapost láthatunk, aki hol törölget, hol a vendégek beszélgetéseihez
fűzi oda saját gondolatait. Az asztaloknál az alkohol és a kártya
mellett többen is Dankin-t, a szomszéd várost emlegetik, amit a nemrég
pusztító „tájfun” teljesen romba döntött. Dankin-ban az épületek romok,
az emberek sebesültek lettek, de csodával határos módon nem volt halálos
áldozata a katasztrófának. Azzal a ténnyel, hogy ez csoda, mindenki
egyet is értett, azonban mivel nem hittek a kétszeri csodában, aggódtak
is, mivel a hírek szerint a „tájfun” az ő városuk fele tartott. A bárban
(ahogyan a városban is) még soha senki nem látta, és ennek köszönhetően
különböző hírek röpködtek róla…
„12 láb magas, és egy hatalmas fegyvert forgat!”
„Piros kabát és szőke haj, valamint kiváló fegyverforgatás jellemzi.” De egyesek szerint „Több mint eszelős!” vagy „Piszok szoknyavadász” is.
„Piros kabát és szőke haj, valamint kiváló fegyverforgatás jellemzi.” De egyesek szerint „Több mint eszelős!” vagy „Piszok szoknyavadász” is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése